A pápával való találkozásról beszélt

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspökkel annak kapcsán beszélgettünk, hogy február 8. és 13-a között a romániai katolikus püspökökkel „Ad limina" látogatáson vett részt a Vatikánban.

Riporter: Püspök atya, mit is jelent, miről szól az „Ad limina" látogatás?

Nm. Ft. Schönberger Jenő: Az egyházi törvénykönyv előírja, hogy a püspököknek ötévenként meg kell jelenniük a Szentatyánál és a különböző dikasztériáknál, irodáknál be kell számolniuk a hozzájuk tartozó területről. Ugyanakkor a Szentatyánál való látogatás Krisztus helytartójának szól, ami megerősít, feltölt bennünket, és nem utolsó sorban egy csodálatos élmény. Valami olyasmi, mint amit az Úr Jézus mondott annak idején Péternek: „imádkoztam érted és te meg fogod erősíteni majd a testvéreidet a hitben". Hát ez a megerősítés történik a Szentatyával való találkozáskor. Nekem ez az első volt és csodálatos élmény.

Különböző forrásokból már értesülhettünk a romániai püspökök „Ad limina" látogatásának lezajlott programjáról. De hogyan épült fel a Püspökatya egy hetes programja? Milyen intézményeket, szentszéki hivatalokat látogatott meg?

A hétfői nappal kezdődött a hivatalos látogatás és aznap már két irodában volt látogatásunk, utána pedig a Szentatya fogadására készültünk. Ezt követően evttük sorra azokat az irodákat, amelyek a Vatikánban, illetve a Vatikán környékén vannak. A Szentszék püspökökkel foglalkozó irodája úgy osztotta be a programokat, hogy ne kelljen sokat gyalogoljunk, de minden nap délelőtt négy iroda, délután pedig három, vagy szintén négy iroda került sorra.

Milyen volt a találkozás XVI. Benedek pápával? Hallott-e már a Szentatya egyházmegyénkről, ismerte esetleg helyzetét?

A Szentatyával való négyszemközti találkozás az élményen túl, nagyon felemelő volt. A Szentatya nagyon érdeklődő, sok kérdést tett fel, és láttam, hogy az egyházmegyénket igen csak ismeri. Természetesen nem kell ezen csodálkoznunk, hiszen a látogatása előtt egy hónappal el kellett küldenünk az információkat, amelyeket a Szentszék igényelt és ezekből az információkból kapott meg a Szentatya egy összegzést, hogy egy képe alakulhasson ki a Szatmári Egyházmegyéről. Amikor bementem, a köszöntés után az első dolga az volt, hogy mutassam meg: hol terül el az egyházmegye a térképen. Elbeszélgettünk röviden egyházmegyénk történetéről, azokról a viszontagságokról, amelyek a 200 év alatt érték, majd beszéltem örömeinkről, bánatainkról, nehézségeinkről. A legjobban az lepett meg, amikor a 200 éves jubileumunk kapcsán, említettem, hogy egyházmegyénkben zsinatot tartottunk, a Szentatya pedig mosolyogva rám nézett és azt mondta: „Tudom, hogy tíz éves pasztorális tervetek van, és már túl vagytok a felén. Nagyon szép." Egyszerűen megdöbbentett, ahogy eléje vág a dolgoknak és azt mondja, hogy „tudom".

Tudomásom szerint lehetőség volt Scheffler János vértanú püspökünk, sőt, Hám János püspök boldoggá avatásáról is beszélni a Szentatyával. Egyházmegyénkben évente kétszer is tartanak szentmisét és folyamatos imádság zajlik Scheffler János boldoggá avatásáért. De mennyire aktuális ez a kérdés a Vatikánban?

A Szentatya előtt valóban beszéltem a mi boldog emlékű püspökeinkről és arról, hogy boldoggá avatásuk a Szentatyán is múlik. Benedek pápa mosolygott rá és azt mondta, hogy biztosak lehetünk benne, hamarosan megtörténik. A szentté avatási kongregáció prefektusa volt az aki nagyon ügyesen, Románia-szinten minden boldoggá avatási perről egy beszámolót készített. Ami a mi ügyeinket illeti, Hám János boldog-emlékű püspökünk boldoggá avatása egy történelmi per már. Több, mint száz éve, hogy elindította az egyházmegye, aztán megszakadt és most arra törekszünk, hogy egy bizottságot újra kinevezzünk és fölvegyük újra ezt az ügyet. Nagyon sok minden már megvan hozzá, de tudtuk, hogy ennél az ügynél előrehaladás csak akkor lesz, ha csodát tudunk bizonyítani. Ezt is sikerült már, így megpróbáljuk ezt a vonalat is előrébb vinni.

Viszont a Scheffler püspök ügye nagyon jól áll, jövő hónap huszadikán fog a bíborosok és a püspökök elé kerülni a kérdés és ők döntenek. Ez után, amennyiben elfogadják a vértanúságát, a boldoggá avatásra minden megfelel és minden együtt van. Akkor a Szentatyának ajánlják, hogy írja alá a dekrétumot, amellyel boldog-emlékű Scheffler János püspökünket boldognak nyilvánítja. Ez után következhet majd a boldoggá avatás ünnepsége, ami itt lesz, Szatmárnémetiben.

XVI. Benedek pápával találkozott Nm. Ft. Schönberger Jenő

Mit jelenthet a Szatmári Egyházmegye és hívei számára egy ilyen esemény, egy boldoggá avatás?

Azon túl, hogy egy nagy ünnep, azon túl, hogy azt ünnepeljük: valaki biztosan célba ért, ott van az Istennél és közbenjár értünk, egy példaképet kapunk az ő személyében. Ez, azt hiszem, az egyházmegye minden híve számára egy megerősítés abban, hogy érdemes kereszténynek lenni, érdemes a keresztény úton végighaladni, Isten és embertársaink iránti szeretetünket életünk árán is megmutatni. Ez az, amire bizonyára minden boldoggá avatás nagy erőt ad és ösztönzést, hogy egy kicsit lelkiekben megújuljunk. Azt hiszem, hogy mivel ez az első boldoggá avatások között lesz itt Romániában, az élményen túl óriási lelki haszna lesz.

Összességében tehát milyen érzésekkel tért haza a Püspök atya a Vatikánból? Milyen tervek, esetleges teendők fogalmazódtak meg?

Az „Ad limina" egy kötelező látogatás. Beszámolás arról, hogy mi telt el az öt év alatt. Igaz, hogy ez most nem öt évről szóló elszámolás volt, mert az utolsó „Ad limina" 2003 kora tavaszán volt. Egy összegzés az egyházmegye hét évéről. A különböző irodák elismeréssel beszéltek a romániai püspökök munkájáról, az egyházmegyéinkben tanúsított keresztény életről, és azokról a papi, szerzetesi eredményekről, amelyeket a híveinkkel egyetemben elértünk.

Megelégedéssel összegeztük, hogy jó úton haladunk, tesszük amit tenni kell, amit elvár tőlünk a Szentatya, amit elvár tőlünk az Isten. Ehhez a Szentatya külön kegyelmét és áldását adta ránk. Arra a munkára amit eddig tettünk, hogy tegyük ez után is lelkesedéssel és szeretettel. Azok a tervek, amelyekkel egy ilyen „Ad limina" látogatásról az ember hazaérkezik, azt hiszem, hogy nem különböznek azoktól a tervektől, amivel egy pap az életébe elindul, csak újra és újra fölszítja bennünk a kegyelmet. Mint ahogy Szent Pál apostol is mondta a kedvenc tanítványának: „Szítsd föl a kézföltételem által, a benned szunnyadó kegyelmet. Ez egy fölszítása annak a kegyelemnek, amellyel Isten élére állított egy egyházmegyének, amellyel Isten küld.

Tervek? Nekünk van tervünk. Megvan az első tíz év pasztorális terve, aminek már megkezdtük a második részét. Még nagyobb lelkesedéssel, szeretettel és örömmel menjünk előre, haladjunk ezen az úton, amelyen elindultunk. A mi feladatunk a magunk részét megtenni a legjobb tehetségünk és szándékunk szerint.